Augusztus 3.

Terv: utazás vonattal Perlbe, majd tovább biciklin Trierbe

Előző esti pakolással, de hasonlóan indult ez a nap, mint az előző. Nem sokkal kilenc óra után indult a vonat a főpályaudvarról, ugyanaz a jegy, így egy átszállással Trierben jutottunk el a Mosel partján fekvő utolsó német városba, Perlbe. Még a vonatozáshoz talán annyit, hogy minden vágányhoz lifttel is fel lehet menni, amibe befér a kerékpár is, szállítása ezeken a vonatokon továbbra is ingyenes és minden alkalommal voltak rajtunk kívül is többen, akik biciklit is vittek, teljesen természetes.

Fél 12 körül érkeztünk Perlbe, kihalt, elhagyatott állomás benyomását kelti, amire talán már nem érdemes a németeknek áldozni, innen már nem megy tovább vonat. A hídon átkelve máris a luxemburgi Schengenben vagyunk, éppen az Európa központ előtt, ahol már jártunk öt éve, de akkor hétfő miatt zárva volt. Most megnéztük az ingyenes kiállítást, ha nem biciklivel vagyunk, biztos hoztunk volna valamilyen nyomtatott anyagot is, volt minden nyelven, különböző uniós témákról.

A mai cél a Schengen – Trier kb. 50 km-es kerékpárút megtétele volt, mivel Trierben, a Römer Jugendherberge-ben foglaltunk szállást. A folyó mindkét oldalán lehet biciklizni, van kijelölt kerékpárút, mi végig a luxemburgi oldalon maradtunk, ami Schengentől Grevenmacherig határfolyó Németországgal. Nem sokkal indulás után felfigyeltem a folyamkilométerekre a túlparton, amiket a három nap során lehetett figyelgetni, most 235 volt, hát ezt kellett nullára levinni, az a Deutsches Eck lehet Koblenzben. Luxemburgban végig a part mentén megy a kerékpárút, többször a főút egy sávjaként, elegendő hellyel. Remichben elhaladtunk a szabadidőközpont mellett, ahol annak idején minigolfoztunk. A legfőbb látnivaló a rengeteg szőlőhegy, ami aztán Koblenzig folytatódott, itt Luxemburgban sok vinotékával, borkóstolós hellyel. Minden szőlőhegyre fel van írva a neve, messziről látni, ezenkívül érdekes még a művelésük, a nagyon meredek hegyoldalakban kiépített sínrendszeren viszik fel a szükséges eszközöket, olyan mint egy bobpálya.

Érkezés Luxemburgba

Schengeni övezet

A Mosel Luxemburgból - túloldalon Németország

Itt éppen még együtt - máskor akár kilométeres távolságban

Römer Jugendherberge Trier kívül...

... és belül

Porta Nigra

Kastély és Konstantin bazilikája

Végig hátszél is segített bennünket, így kisebb megállókkal délután öt körül már a trieri szállásunkon voltunk. Az ifjúsági szálló előnye a viszonylagos olcsóság, N. még 14 év alattiként 15-16 €-ért kapja a szállást büféreggelivel és félpanzióval, a többieknek a duplája, ezért fürdős-wc-s szoba jár, benne két emeletes ágy és két sima. A szállóban fogyatékkal élőket is foglalkoztatnak, vacsorára salátabár, napi zöldségkrémleves, tortellini paradicsomszósszal, gyümölcsjoghurt, gyümölcs volt.

Levezetni a napi biciklizést, gyalog mentünk be a központba, ahol a szálláson kapott térképpel fedeztük fel a nevezetességeket, gyalog is meglett így estére a 6-8 km, de lett fagyi is. Trier Németország legrégebbi városa római kori emlékekkel, elsőnek a Porta Nigra nagyon jó állapotban megmaradt városkapuval. A főtér polgárházai különösen szépek, gazdag, erős középkori polgárság képét mutatják, nem messze onnan pedig Karl Marx szülőháza fényképezhető, napközben látogatható is. Kicsit arrébb császári termák romjai, a kastély, ami ma múzeum, de leginkább Konstantin bazilikája lett volna érdekes, de sajnos este nyolc körül már nem látogatható, ahogy a szomszédos Dóm sem.

További képek Trierből

Marx szülőháza

Nap bácsi: egy magányos biciklis, szintén a Jugendherbergében szállt meg, előttünk csekkolt be és hasonlít Ian McEllenre a Da Vinci kódból és az X-menből. Nap néni: vonaton velünk egy vonalban ült, sokat nézett minket.