Augusztus 14.

Terv: továbbutazás az óceán partjáról a Dordogne-völgybe, közben kitérő St. Emilionba - kb. 270 km

Korán akartunk indulni, hatkor szólt az ébresztő, de azzal nem számoltunk, hogy itt reggel hatkor még sötét van. Azért csak felkelt mindenki előbb-utóbb, és nem sokkal fél kilenc előtt elindultunk Bordeaux-ba. Itt az autópálya körgyűrűről a centrum felé lefordulva P+R táblát láttunk és követtünk, így érkeztünk meg a Les Aubiers megállóhoz és parkolóhoz. Persze itt is kinn volt a 2.2 méteres magassági korlát (minek?), de az utcán is lehetett parkolni. Innen a C jelű villamos közlekedik a központig, 5 főnek a jegy egy irányba 4.50, automatából lehet venni.

Az eddigi legmelegebb nap volt a mai, kora délután 35 fok lett, de már délelőtt perzselt, különösen a tegnap leégett testrészeket, egy gyógyszertárban aloe verás kenőcsöt ajánlottak rá, jobb is lett.

A városban megkerestük a leghíresebb nevezetességeket, a színházat, a világörökséghez tartozó katedrálist, ami viszont hétfő délelőttönként nem látogatható, a Gloche-t, azaz az egyik városkapun lévő harangot, a tőzsde épületét. Közben egy zöldségesben pár szem gyümölcsöt vettünk, még meg is mosták az almát, látták, hogy azonnali evésre lesz. Komolyabb evés most egy Quickben volt, a McDonaldson kívül ez a megfizethető és lehet netezni is. Egy táska is került N.-nek, megint. Minden utazáson veszünk egy vagy több táskát, mikor kinek.

Innét indul a villamos

A színház épülete

Vidám szent a Bordeaux-i Szent András katedrálison

Parkolóház

Kapu a Gloche-val

Egy másik kapu

Belvárosi passzázs

Egy azon helyi specialitások közül, ami nekünk nem ízlett: mint a rosszul megsült piskóta, ruganyos, pudingszerű belsővel.

Már egy óra körül újra az autónál voltunk, Sankt-Emilion felé mentünk tovább. Megint szőlőültetvények jöttek, szebbnél szebb kastélyokkal. Sankt-Emilion egészen egyedi, leginkább San Gimigiano-ra emlékeztet. Helyi borokat árulnak mindenhol, meg egyéb helyi termékeket, leginkább libamájpástétomot, lehet kóstolni is. A nevezetessége azonban a sziklába épült temploma, az egymás fölött futó utcák, a régi apátság romjai, a kolostor kerengővel és templommal. Sokan vannak a városban, de valahogy most is sikerült parkolót találni. Magyar szót is hallottunk, régóta először.

Első kép Sankt Emilionból

A sziklába épített templom

Látkép a sziklatemplom mellvédjéről: lent fúvósok játszanak a 33 fokban.

 Így néz ki lent.

Régi kolostor kerengője a turistainformáció mögött.

A kolostor templomában az adományozók kis aranyszegecset verhetnek be.

A templom belül, és a külső bejárat:

Képek egy régi kolostor romjairól. Ma piknikező hely, de esküvőket is tartanak itt.

Innen még lassú, szép út vitt a szállásig, közben egy vásárlással.

Az utolsó sátras szállásunk, szintén 5 éjszakára St-Julien-de-Lampon Camping Municipal-ban van, egyszerű kis kemping, wifi nincs, de ami más szükséges, az igen. A Dordogne folyót kerülgettük útközben, a kemping a folyóparton van, ugyanolyan a fekvése, mint a Loire partinak.

Nap néni: McDonaldsban is voltunk még reggel, wc végett, kávézásnak álcázva, itt a kávés kiszolgáló fekete nő. Nap bácsi: egy férfi a bevásárláskor összetört egy üveg bort.