Augusztus 16.

Terv: Pihenés, kirándulás a Dordogne-völgyben

Reggel pékségből vett bagett lett, St-Julien-de-Lampon központja kevesebb, mint egy kilométerre van ide. Aztán a reggeli készülődés közben M. és Z. még egyszer visszament, hogy valami kisüthető kolbászkákat és húst vegyenek estére. Hoztak is, talán karajt, de hosszabbat, mint otthon. Bekerült a hűtőbe, hogy este már ne kelljen vacsora miatt boltba menni. Felkészültünk a kenutúrára – szendvicsek, egyebek - , majd átsétáltunk az út túloldalán lévő Cap Invasion központba. A túra végeredményben ugyanannyiba kerül, mint két évvel ezelőtt a Gauja patakon Lettországban, ott is 100 eurót fizettünk két hajóért, itt 105-t háromért, hordóval, mellénnyel együtt. M. mindenképpen kajakban, nem kenuban akart menni, ezért lett három egység.

A Dordogne nagyon jól, könnyen evezhető folyó, többször van nagyobb sodrás, lendületesen lehet haladni. A természeti látnivaló is sok: kezdetben hasonló kicsit a Szigetközhöz, szürkegémek röppennek fel, aztán magas sziklás részek jönnek, csak a vízből látható barlangokkal. Várkastélyból is több látszik, Montfort például. A víz sokszor sekély, lehet fürdeni is, sok a kikötési lehetőség. A lettországi kenuzáshoz képest az a nagy különbség, hogy itt egész hajóhadak haladnak felfelé, ahogy megyünk bele a délutánba, tömegek lesznek. Roque-Gageac-ig mentünk, a legszebb város ezen az útvonalon. A sziklába épült be, egymás fölött párhuzamosan van nagyjából 3-4 utca. Minden itt is a szokásos sárga mészkőből épült.

A kikötés a városon túl történik egy strandon, amiből előzetesen annyit jegyeztünk meg, hogy M betűvel kezdődik, egyébként Malartrie, de nem mentünk túl, könnyen meglett. 17.45-re kellett beérkezni, akkorra jött a transzferbusz. Bőven volt időnk, 2-2.5 óra, ezalatt besétáltunk a városba, lett egy kevés sütemény, jégkása és kávé. A magasabban fekvő utcát felfedezni nem jött velem senki, így nem látták azt az egzotikus kertet és banánösvényt, ami a folyó fölött van.

Cap Invasion indulóállomás

Az egyik jármű

Pihenő Montfort vára alatt

Hajóhordák jönnek

Érkezés Roque-Gageac-ba

Szép túra volt, nem különösebben fárasztó 22 km (gondoltam akkor), az izomláz mindenkinek más testrészen, estére jött meg. Útközben sok vidám jelenetet láthattunk, szerencsétlenkedőket, vízicsatázó családokat, gyerekeit a vízbe borító apukát, nagytestű kutyát kenuban. A buszból olyan területeket is láttunk, amit a hajókból nem, így még visszamegyünk pár dolgot gyalogosan is megnézni.

Este mindent jól sikerült a gázos grillen kisütni, a kolbász bőven termelt zsírt, az jót tett a szárazabb húsnak. A kemping Snack bárjában három tagú zenekar játszott kellemes régi számokat, egyikük harsonás, így élő zenére zuhanyoztunk (pl. Mrs. Robinson) és aludtunk el.

Nap bácsi: aki belelökte a gyerekeit kenustól a vízbe. Nap néni: a strandon, várakozás közben szóba került Meryl Streep (Veszélyes vizeken) és feltűnt egy nő, aki hátulról nagyon hasonlított rá, feltűzött szőke hajjal.