Augusztus 18.

Terv: pihenés, kirándulás a Dordogne-völgyben

Mára azt terveztük, hogy megnézzük azokat a helyeket, amelyek alatt kenuztunk és ahol már nem, valamint M. nézett ki egy univerland.eu alatt megtalálható témaparkot, ahol vagy dzsungelgolfozni, vagy őskori labirintusba menni szeretett volna.

Elsőnek Montfortnál álltunk meg, csak fényképezni, majd Beynacban mentünk fel a várkastélyhoz, régi középkori utcákért, szép kilátásért.

 Ezután Le Bugue következett, ahol a témapark volt, ahogy vártuk, jó sok parkoló autóval. Ide végül csak hárman mentünk be, Z. és B. inkább a városban sétált-kávézott addig. A nagy tömegre tekintettel inkább az őskori labirintus látványosságot választottuk, a golfnál biztos várni kellett volna. A labirintusban az őskor állatai voltak például, amelyek megelevenedtek, ha az ember arra tévedt. Legelőször egy falból kiugró fehér csontváztól visítottunk, aztán később a befújt levegőtől. Közben egy függöny mögül megvártuk, míg más is a fehér csontvázhoz ér (káröröm). Jött a tükörlabirintus, ahol együtt mozogtunk, mindez ártalmatlan játéknak tűnt, míg fel nem tűnt egy ősember, aki felénk futott – többször ismétlődő visítás -, később már mi próbáltunk utána futni, ez egy tükörlabirintusban kihívás.

Később a városban megkerestük a többieket, és beültünk egy trafik-fogadóiroda-bárba ebédelni. Ez is olcsóbb lett a McDonaldsnál, Croque-Monsigneur-t, omletet ettünk hasábburgonyával. Majd az autóban a térképre néztünk, hogy hol vagyunk és hova mehetnénk még, ami útba is esik, így jutottunk el Les Eyzies-de-Tayacba. Sajnos a mindentudó útikönyv a sátorban maradt, így csak a térkép jelölését (zölddel ki volt emelve) követtük. Ez a város, és Le Bugue is már egy másik folyó, a Vezére partján ill. ahhoz közel van, ez a folyó is jól kenuzható, nem is volt rajta akkora forgalom, de a család még egy túrát nem vállalt volna már. Tehát Les Eyzies mint az őskori történelem fővárosa ismert, előrenyúló sárga sziklák alatt fekszik, ahol több korai ősemberleletet találtak. Leparkoltunk, elsétáltunk fölfelé, kiderült, hogy itt van a nemzeti őskori múzeum, úgy lett ahogy vártam, ingyenes 26 év alattiaknak. Így tehát kihagyhatatlan, ha csak két felnőtt belépőt kell megvenni 8-8 €-ért. A múzeumban van a legtöbb Vezére-völgyi lelet, kövek, állatmaradványok, korai falkarcolások, emellett van egy jó kis terasza a sziklák alatt.

Le Bugue - trafik bár

Képek Eyzies-ből

A múzeum bejárata

A múzeum terasza

 Érdekes gyűjtemény, sajnos a közvetlen kiírások csak franciául, de minden teremben kivehető lapon ott az angol összefoglaló is. Személy szerint a tavalyi, azerbajdzsáni múzeumot Gobusztánban, az ottani petroglifek okán jobbnak találtam.

Eyzies-ből hazafelé is látszott, és az útikönyv is részletesen foglalkozik vele, hogy nagyon sok barlang van a környéken, ahol őskori leleteket találtak, ezek közül sok látogatható. Itt van például Lascaux is, a híres barlangrajzokkal, ami viszont nem, helyette csináltak egy másolatot, az igen. A gyerekek nem mutattak előzetesen túl nagy lelkesedést, hogy mindenképpen menjünk barlangba is, nem is lett volna olcsó, 50 € felett általában ötünknek, így inkább más programokat választottunk, úgyis jártunk már több sziklarajzos helyen. De így akkor meglett az őskor most is, a múzeummal.

Hazafelé még újra elértük Sarlat-t, most már sokadszor, hiszen vagy öt irányból fut ide be út, talán utolsó vásárlás következett, vacsorára lett gyorsan grillezhető pácolt karaj, kétféle, nagyon vékonyra szelt. Újabb süteményeket is vettünk esti kóstolásra, sós vajat haza, egy kevés madeleine-t és akciós 12 db-os Milka csokit (majd lassan elfogy…). A LeClerc könyvesboltjában végre lett falinaptár is, Perigord-ről, ez a tájegység neve, ejtsd Perigő. Ugyanitt lett még egy angol nyelvű olvasmány M.-nek és egy francia Harry Potter, mert az még nincs otthon, B.-nek.

A kempingben fizettünk, ruhát válogattam, gyors grillezés és vacsora. Egyre fogynak itt az emberek, elmennek, újak nem jönnek és a levelek is egy széllökés hatására elkezdtek hullani. Bizony, holnap indulunk haza, két nap lesz, egy éjszaka Strassbourg mellett. A kempingben végre sikerült wifit fogniuk a gyerekeknek, a helyi Snack bárban fogyasztottak két napja egy kávét és kérték el a kódot, azóta azt használjuk.

Nap bácsi: ijesztgető ősember. Nap néni: bisztróban kiszolgáló, adott több maréknyi csomag ketchupot.

Öt éjszakát töltöttünk itt a Dordogne-völgyben és Perigord-ben, Z. szerint legfeljebb egy 40 km-es sugarú körben mozogtunk, de még ezen belül is sok látványosság kimaradt, nemhogy kijjebb. Az egy eurós bevásárlótáskákon van kilenc fotó a környékről, abból csak négyet néztünk meg!