Miután valóban mindenki reggel hatkor felkelt, gyorsan ment
a pakolás és készülődés. Most más technikát választottunk: kiürítettük a
sátrat, és amíg zajlott a reggeli utáni elpakolás, törölgetés, aközben már a
bőröndök kint várakoztak és így a sátor tudott legalulra kerülni. Közben Z. még
a pékhez is elment biciklivel, 20 perccel nyitás előtt indulva, nem értettük,
azt mondta, azt gondolta, hátha előbb kinyit. De csak harangszókor. 8 órakor
már indultunk is, ennyi idő alatt még nem sikerült máskor a pakolás és indulás,
pedig 6-kor itt még lámpát kell kapcsolni, olyan sötét van. Benn is maradt egy
kislámpa az összecsomagolt sátorban, majd itthon kivesszük. A kocsikulcs
szerencsére nem.
Problémamentes hosszú autózás következett Strasbourgig, több
mint 800 km-n át. Ebéd újra McDonaldsban volt, kb. 20 perces várakozással a
kajára. Biztos bejön hamarosan Magyarországra is, hogy egy oszlopon adja le a
vendég a rendelést, ott nyugodtan átböngészheti a választékot és fizethet is, a
rendelés befut a kiszolgálókhoz, akik elvileg pontosan összerakják és hozzák az
asztalhoz. Fizetés még az oszlopnál, kártyával. Nagyjából négyből egy esetben
sikerült annyit és azt kapni, amit rendeltünk.
Egy kérdés van útközben, hogy érdemes-e a drága autópályát
választani, vagy itt-ott mellékutakon rövidíteni. A kitérés elég nagy
időveszteség, hamar belefutottunk egy elterelésbe, és az autópályáról letérve
rövid időre egy kukoricaföldek közötti mezőgazdasági úton találtuk magunkat,
szembeforgalommal. Vannak autópályaszakaszok, amelyek nem fizetősek, leginkább
ott, ahol nincs más párhuzamos út, de ahol mi mentünk, ott jobbnak látszott
mégiscsak a pályán maradni, így is este fél 6 – 6 körül értünk a Strasbourg
közeli szállásra.
Egyéjszakás szállásnál leginkább az ár volt a fő szempont,
Németországban akartunk eredetileg aludni, de előzetesen keresgélve csak drága
ajánlatokat találtunk a Bookingon. Itt viszont 53 €-ért aludtunk összesen öten,
két, fürdőszobás szobában. Ez így jól hangzik, de a fürdő-wc nem volt nagyobb
egy vasúti kocsi mosdójánál, a szoba pedig inkább egy kissé lelakott
kollégiumra emlékeztetett. Mindegy, egy éjszakára megfelelt.
Még gyorsan bementünk kocsival a belvárosba, ahol nagyon
nehezen találtunk parkolót, hiába jelezte a tábla, merre kellene menni, a
parkoló nem volt a jelzett irányban. Kicsit körbesétáltunk a Petit France
negyedben, amikor 25 éve jártunk ugyanitt, akkor sem értettem az elnevezést. A
favázas régi épületek sokkal inkább Németországot idézik. A katedrális továbbra
is lenyűgöző. Nem fér bele a fényképezőgépbe. Hosszas keresgélés után végül
pizzát ettünk, majd visszamentünk a szállásra, közben a GPS újra megbolondult,
jobbra helyett egyeneset mutatott, tettünk a sötétben 6-8 km-es kerülőt még.
 |
| Naplemente a katedrálisnál |
Nap néni: pizzériában a felszolgáló. Nap bácsi: sok ember
mászkál kutyával. Viszik a hónuk alatt, táskában, biciklis utánfutóban, még
sétáltatják is. De olyat még nem láttunk, hogy egy férfi nyakában a kutyával
biciklizett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése