Augusztus 15.

Terv: pihenés, kirándulás a Dordogne-völgyben

Mára esősebb időt ígértek, így is lett, éjjel többször kopogott a sátor. Rocamadourt még napsütésben és melegben néztük meg, Martelben megáztunk, Souillacban megszáradtunk, este még egyszer-kétszer jött egy zápor.

Érdemes volt Rocamadourig elmenni. Régi zarándokhely, sziklafalba épített templommal, az ereklyéje a fekete szűz. Még a templom fölött magasodik a várkastély, a látogató autóval fent érkezik meg, ott van több parkolóhely is, fizetős és ingyenes is. Biztonság kedvéért a városon kívül álltunk meg, onnan gyalogoltunk be. 15-e lévén mise volt a szabadban, a Jeruzsálem-keresztnél, azt elhagyva gyalog, de lifttel is le lehet menni a templomig. Gyalog a 12 stáción visszafelé érkezünk a templomhoz. Innét tovább a városba vezet a lépcső, melyen állítólag a zarándokok térden jönnek fel, most ilyen nem volt. Lejjebb hangulatos kis utca van ajándéktárgyakkal, üzletekkel. Ahogy eddig is, itt is leginkább a helyi termékek mennek, édességek, libamájas, kacsás dolgok. Innét is vissza lehet menni lifttel a kiinduló várkastély melletti parkolóig – hárman így tettünk - , egyszer át kell szállni közben a másik liftbe.

Képek útközben

Első képek Rocamadourról 

Ünnepi misére készülődve

Rocamadour, utcakép

A Fekete Szűz

Martelben a középkori városmagot néztük meg, középen piaccsarnokkal, de az szerdán és szombaton van csak. Híres itt a szarvasgomba, útikönyv szerint télen komoly forgalom van belőle. Itt az eső elől a templomba mentünk be, de aztán mégiscsak ki kellett jönni, a három esernyő meg kevés volt öt embernek.

Képek Martelről

Piaccsarnok a város központjában

Souillacban először a LeClercben próbáltunk ebédnek valót venni, nem teljes sikerrel. Hiába a nagy bolt, sós péksüteményeket nem nagyon árulnak, a hűtőpultban sok jól kinéző készétel van kimérésre, pl. quiche-k, töltött egyéb tészták, de nem melegítenek itt semmit helyben, ahogy Angliában. Valamit mégiscsak ettünk, majd megnéztük az Automaták Múzeumát. Kicsit ijesztő, de mindenképp nagyon érdekes gyűjtemény, a 19. század közepétől a 20. század végéig vannak itt automaták, figurák, felhúzósak és elektronikusak. Az elektronikusak közül sokat mozgás közben is figyelni lehetett. Majd a szomszédos templomba mentünk be, román stílusú.

Visszaérve a kempingbe letárgyaltuk a holnapi kajak-kenuzást: Roque-Gageac-ig fogunk evezni, 22 km, meglátjuk, hogy megy majd, nem mindenki lelkes. Gyerekek még minigolfoztak itt a kempingben, Z. elment felderíteni a közeli kerékpárutakat, megázva és lelkesen jött vissza. Sarlat-ig ment majdnem, szerinte régi vasúti sín helyén megy az út, könnyű terep és nagyon szép.

Dióliget - ez a legelterjedtebb ültetvény errefelé, nagy hagyománya van itt a diótermesztésnek.

Jó hír még, hogy a gyerekek netje újra elindult, én pedig rájöttem, hogy az egyszerű kis telefonomon is van valamennyi net, amit korábban sose használtam, sikerült is beállítani. Hihetetlen, hogy itt Franciaországban, de akár a németeknél is a wifi mennyire nem magától értetődő, szemben a tavalyi-tavalyelőtti kaukázusbeli és balti államokkal.

Nap néni: Automaták múzeumában rövid bevezetőt adó nő. Nap bácsi: kemping recepciósa, gyerekek szerint szigorú, mogorvának, ig. helyettesre emlékeztetőnek látszik.